2. A középkor – Kolostorok, ispotályok és fogadók 476–1492
A Nyugatrómai Birodalom bukása (476) után az európai úthálózat jelentős
része leromlott, ezért az utazások száma visszaesett. Ennek ellenére továbbra
is sokan keltek útra:
- kereskedők,
- zarándokok,
- lovagok,
- követek,
- diákok,
- mesterek és céhvándorok.
A középkori vendéglátást elsősorban az egyház, később pedig a városok és a magánvállalkozók szervezték.
Kolostorok és ispotályok
A középkor első évszázadaiban a legtöbb utazó a kolostorokban kapott szállást.
A bencés, ciszterci és más szerzetesrendek kötelességüknek tekintették az idegenek befogadását.
A kolostorok biztosították:
- egyszerű szállást,
- meleg ételt,
- orvosi ellátást,
- biztonságot.
Sok helyen ispotályok (hospitalis) is működtek, amelyek egyszerre szolgáltak kórházként, menedékhelyként és zarándokszállásként.
Zarándokszállások
A kereszténység elterjedésével Európában egyre több zarándok indult útnak.
Legfontosabb úti célok:
- Jeruzsálem,
- Róma,
- Santiago de Compostela,
- Canterbury.
A zarándokutak mentén külön vendégházak és menedékhelyek épültek.
Fogadók
A 11–12. századtól a kereskedelem fejlődésével megjelentek az első magántulajdonban működő fogadók.
Feladataik:
- szállás biztosítása,
- étkezés,
- ital,
- istálló,
- lovak ellátása,
- kocsik tárolása.
A fogadók általában városkapuk, piacterek vagy fontos kereskedelmi utak mellett épültek.
Cégtáblák
Mivel az emberek többsége nem tudott olvasni, a fogadókat látványos cégtáblákról ismerték fel.
Gyakori jelképek voltak:
- Arany Oroszlán
- Fehér Hattyú
- Fekete Sas
- Vörös Kakas
- Korona
Ez a hagyomány ma is számos történelmi szálloda nevében él tovább.
Középkori fogadók szolgáltatásai
A vendégek számára általában biztosították:
- egyszerű hálóhelyet (gyakran közös hálóteremben),
- meleg ételt,
- bort vagy sört,
- az állatok elhelyezését,
- kovács- és kocsijavítási lehetőséget,
- hírek és információk cseréjét.
A tisztaság és a kényelem még messze elmaradt a mai szállodáktól.